"Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek." (Arany János: Családi kör) ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ "Miközben mosogatsz, imádkozz ! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a Földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie." ( Paulo Coelho ) ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ "Si mangia per vivere e non si vive per mangiare - Nem azért élünk, hogy együnk, azért eszünk, hogy éljünk." ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ "Ne úgy gyűjtsd a recepteket vagy vacsoraélményeket, mint egy lepkegyűjtő ! Élvezd amit csinálsz." (A. Bourdain) ♥ ☼ ♥ ☼ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥

Olvasd el !

Az igazi magyar ízek és fűszerek!

A konyhaművészet globalizációjának egyik legmarkánsabb példája, ahogy egyes régiók, nemzetek jellegzetes fűszerei, ízvilága bevonul és keveredik más nemzetek étkezésébe.
Az olasz, az ázsiai (kínai, thai) és a karib (mexikói) ízvilág domináns fűszerei, készítési módszerei egyre jobban rányomják bélyegüket az európai konyhákra.
Így van ez egyre inkább nálunk is, miközben a magyar konyhaművészet gyökerei több mint 1000 évre nyúlnak vissza. Ám ahelyett, hogy igazán teret nyerhettek volna a hagyományos receptekre alapuló valódi magyar ételek egyre ritkábban találkozni olyan fogásokkal, amelyek valóban az évezredes, évszázados hagyományos ízeket mutatják meg. Így van ez nem csupán az éttermekben, hanem az otthoni konyhákban is. A régi magyar fűszerekhez, ételekhez való visszanyúlás érdekében íme egy kis kedvcsináló.
A magyar konyhát hosszú ideje az őrölt, piros fűszerpaprika felhasználásával készült ételekkel azonosítják világszerte. S bár a rendszerváltás óta többször is meghirdették, hogy a "gulasch, tschikos, paprikasch" imázst bizony meg kellene változtatni – ezek jórészt csak szólamok, elképzelések maradtak. Az még nem baj, hogy a piros paprikával készült ételek láttán, hallatán 10 emberből 9 azonnal Magyarországra asszociál. De az már baj, hogy csak ezeket ismeri. Hiszen a gasztronómiához, történelemhez és kultúrához valamit is értő ember ebből azt gondolja, hogy a magyar konyhaművészet csupán mintegy másfél évszázados múltra (a paprika fűszerként való európai elterjedésének időpontjára) tekint vissza. S ez már nagyobb baj!
Az imázs megváltoztatására milliárdokat költhetünk reklámra – hatástalan marad, ha a gyakorlatban nem járul hozzá minden egyes magyar gasztronómiai szakember, és háziasszony hogy megismertesse vendégeivel, családtagjaival a paprika előtti magyar konyha jellegzetes ízeit, fűszereit. De melyek is azok? Történelmi, kulturális, konyhaművészeti visszapillantás.
Ősmagyar és honfoglalás-kori étkezés
A magyarság eredetére, életmódjára, vallási és kulturális szokásaira vonatkozóan számos írásos emlékkel és régészeti lelettel rendelkezünk. Étkezési és ételkészítési szokásaikról – melyek tulajdonképpen és lényegében a magyar gasztronómia gyökerei – az első összefoglaló, elgondolkodtató mű 1996-ban jelent meg "A honfoglaláskori magyar fejedelmi konyha" címmel, melyben a szerző az ősi magyar konyha szimbolikai nyelvezetét a magyar ősvallás értékeinek tükrében foglalja össze. A történelmi kutatások eredményei mellett a legfőbb következtetések igazát éppen azok a tények bizonyítják, melyek az évszázadokon keresztül formálódó magyar konyhaművészetben még ma is az ősi magyar ételkészítésre utalnak:
1.) A magyarok által igazán ízletesnek tartott ételben a pentaton (édes, savanyú, sós, keserű, csípős) ízharmónia jelenik meg, melyből egyik íz sem "lóg ki", nem válik dominánssá, s éppen ettől élvezetes. (Elemezzék ki, például az igazi magyar húsleves ízeit!)
2.) Legfinomabb ételeink egyetlen edényben készülnek, és
3.) ezek mindig leveses, szaftos fogások, mint őseink legfőbb áldozati ételei
A máig használatos fűszernövények közül kettő is van, melyekről francia botanikusok feltételezik, hogy a X. században- a magyarok hozták be Európába. Ez a tárkony és a csombor. (borsikafű) De ugyanilyen előszeretettel használták őseink a fűszerkeverékek elkészítésében a kakukkfüvet, a köményt, a fokhagymát, a szurokfüvet, a kaprot, a turbolyát, a citromfüvet, a fehér mustárt, a zsályát, a gyömbérgyökeret, valamint gyümölcsöket (áfonya, fekete ribiszke) és virágokat (ibolya, körömvirág, rózsaszirom)
Számos olyan alapanyagot használ a mai magyar konyha, melyek szimbolikus jelentésük, vagy ízük miatt évszázadokon át, szakács (háziasszony) nemzedékeken keresztül öröklődtek, s maradtak fenn. (pl. vörös hagyma, káposzta) Jó néhány közülük máig csak nálunk használatos. (Pl. fehérrépa)
A tej savanyításával nyert kötő-, sűrítő-, vagy éppen alapanyagok közül is a magyar tejföl és túró nem csupán számos ételünk nélkülözhetetlen kelléke, hanem egyetlen más világkonyhában sem használatos. S bár a tejszínt másutt is használják, de a magyar ételekben éppen a pentaton ízharmónia révén egész más jelentőséget kap.
Őseink ételkészítési (tartósítási) módszereire utal vissza a magyarok savanyúság szeretete, melyek elkészítési módjai közül néhány mindmáig egyedülálló. (pl. kovászos uborka) 
A reneszánsz kor – Mátyás király fejedelmi konyhája
Történelmünk során a magyar gasztronómiára fontos hatást gyakorló időszak Mátyás király kora. Számos olyan fűszer érkezett Itáliából és honosodott meg véglegesen a magyar konyaművészetben, melyek Kelet-Ázsia trópusi vidékeiről származtak. (Őseink is használták, de termeszteni a Kárpát medencében már nem lehetett!) A gyömbért, a szegfűszeget, a fahéjat, a borsmentát, az ánizst a mai gyakorlattal ellentétben nem csupán az édességek elkészítéséhez, hanem a sültek, és a mártások ízesítéséhez is használták. Az ősi magyar fűszerekkel való keveredésük rafinált, változatos – ám még mindig a pentatonitáson alapuló – ízvilágot eredményezett.
A reneszánsz életszemlélet természetesen nem csupán a képzőművészetekre gyakorolt nagy hatást, hanem a konyhaművészetre, hiszen az élet élvezetéhez a finom fogások, ízletes lakomák, fantasztikus borok is hozzátartoztak. E korból már sokkal több írásos recept maradt fenn, melyekkel változatossá tehető – vagy éppen teljesen egyedivé – tehető az étlap, s az itáliai hatás ellenére joggal tekinthetjük történelmi magyar konyhának. (A Királyi Szakácsok Nyomdokán rendezvény örvendetes módon igyekszik népszerűsíteni, terjeszteni Mátyás korának fejedelmi fogásait)
Török hódoltság – Erdélyben él tovább a magyar konyha
A törökök bevonulása és megtelepedése a Kárpát-medencében a tényleges időtartamnál sokkal hosszabb megtorpanást eredményezett a magyarság történelmi, kulturális és gazdasági fejlődésében. Életterünk, s benne kulturális értékeink megőrzése, ápolása, fejlesztése a Felvidékre, de főleg Erdélybe szorult ki. Így a magyar konyhaművészet is Erdélyben élt tovább, sőt sokan ma is ezt az időszakot tekintik csupán az autentikus magyar konyha alapjának.
E korszak gasztronómiájának meghatározó fűszerei voltak a tárkony, a borsikafű, a medvehagyma, a fenyőmag és a rozmaring, s ezeket tekintik ma is az erdélyi konyha domináns fűszereinek. Kétségtelen, hogy számos, ma is étlapon szereplő, paprika nélküli ételünk gyökere e korszakra nyúlik vissza. Kövi Pál 1980-ban megjelent "Erdélyi lakoma" című könyve hosszú évek kutatásain alapul, s máig a legátfogóbb, és leggazdagabb receptgyűjteményt tartalmazó mű az erdélyi konyháról. Az ásványi só elterjedése a konyhában is Erdélyhez köthető. A középkorban az erdélyi Parajd sóbányái látták el egész Európát, egészen a XVIII. századig.
A paprika elterjedése
Az első paprikanövényt még Kolumbusz hozta magával Közép-Amerikából. Akkor még egzotikus dísznövényként a főúri kertekben virított. Fűszernövényként először az Ibériai-félszigeten, majd a Balkánon kezdték használni. Magyarországon a XVII. Században jelent meg először, dísznövényként. A pirosra érlelt, s megőrölt fűszer az írásos emlékek szerint igazán a XIX. században vált használatossá. A mai magyar gasztronómia imázsában központi helyet elfoglaló gulyás, lényegében az első olyan étel volt, melynek "megszületése" nem főúri konyhákhoz köthető.
Kétségtelen, hogy a paprika új színt hozott a magyar konyhába, ám csípős, csöppet kesernyés íze nagyon is jól illeszkedik az ősi pentaton ízvilághoz. (Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a bográcsban készült gulyás milyen sok szempontból visszautal őseink ételeinek szimbolika rendszerére!) A paprika, és a paprikás ételek túlzott hangsúlyozását, mint "tipikus magyar étel" semmi sem indokolja. Népszerűsége talán két okra vezethető vissza: az egyik a már említett szín, a másik pedig az ősi magyar alap- és fűszeranyagokkal (hagyma, fokhagyma, vagy medvehagyma, kömény, tárkony, tejföl) együtt alkalmazva olyan jellegzetes ízharmóniát alkot, mely más népek konyháiban nem használatos.
(Nagy kérdés az is, hogy miért éppen a gulyást, és a pörköltet tűzték a magyar propaganda zászlajára néhány évtizede. Netán "népi étel" mivolta miatt? Ezzel vissza is kanyarodtunk az indító gondolathoz, a magyar konyha imázsához, illetve annak megváltoztatásához. Őszintén remélem, hogy egyszer ez is sikerülni fog. forrás
Már a honfoglaló magyarok is ismerték a paprikát, ami nem amerikából, hanem ázsiából volt ismert, egy kis méretű sötétpiros paprikát. Tehát nem 150 éve terjedt el. (Attis)



Őseink konyhanövényei és fűszerei
Anonymus szerint őseink ,,Szkítiában főleg húst, halat, tejet és mézet fogyasztottak, és volt bőven fűszeres boruk”. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy Anonymus ismereteit az 1080 körül írt ,,őskrónikából”merítette; a külföldről bejött ,,romai” kultúrájúk szerzeteseknek fogalmuk sem volt a magyarok őseiknek életéről, de a tényeket – szórványosan – becsületesen közölték.) Az ételek alapanyagainak rangsorában természetesen az állattartásnak volt meghatározó szerepe; a húst főleg a birkák ( juhok) szolgáltatták, de nagymértékben fogyasztottak szarvasmarhát és más állatot. Amíg a férfiak a nyári szálláson tartózkodtak, az asszonyok ( -a ,,fehérnép”-) gabonát arattak, zöldségféléket és gyümölcsöt termesztettek. Hal fogyasztásra feltehetően a bő állatállomány miatt nem volt szükségük, azt csak ,,kiegészítő” ételnek használták. A vadászatot ,,hobbyként” kedvelték; sólymaikkal vadgalambot, fácánt, vadkacsát, vadlibát fogattak, idomított sasaik, pedig nyulat, őzet, esetenként szarvast is elejtettek. A ,,vadállatok” őseinknek ételrendjét csak kiegészítették, abba ,,színt” hoztak, de ezek nem képezték élelmük alapját. Vadászkutyáik (erdélyi Agárd, erdélyi Kopó és a kétféle Vizsla) főurainknál elsősorban a ,,hobby-vadászatot” szolgálták. Őseink nyilván jól ismerték a fogyasztható növényeket, a gombákat is, amelyekkel ételeiket ízesítették, de elsődleges táplálékul számukra az sohasem szolgált. A vadon termő gyümölcsféleségek; az eper, a szedret nyilvánvalóan fogyasztották. Szinte minden gyümölcsre vonatkozó szavunk (alma, körte, dió, birs, szeder, szőlő, stb.) honfoglalás előtti. Nyilvánvalóan értettek őseink a gyümölcsfa-kertészethez. Korai gyümölcsfáink edzett fák voltak, amelyek különösebb gondozás nélkül teremtek és magról is szaporodtak. A gyümölcsöket télire aszalták, esetleg- már korán – fonott aszalókon szárították.
A Természet nyújtotta mézet is nagy szeretettel, fogyasztották; a méh és a méz szavunk ősi török eredetűek. Őseink felhasználták a vadméhek oduiban talált mézet, de maguk is méhészkedtek.
Ősi méhészkedő nép vagyunk. Az Árpád korban a falvak sora foglalkozott méhészettel.
Födémes, Méhész, Méhes, Méhlő, Sonkolyos helységneveink tanúsítják, hogy ezt az ősi foglalkozást régóta ismerték. A mézből készült a méhsör (méhser), a méhek lépéből a viasz, amelyet, elsősorban nem világításra, hanem öntőminták készítésénél használták fel. Az ázsiai népekről olvassuk, hogy élőfákat faragtak a méhcsaládok számára. Régebben a nyírfát megcsapolták; a Székelyföldön ma is meglévő „viricselés” ma inkább csak gyógyszer-alapanyag, mint élelemszerzés céljából történik. Régen sokféle- különösen ínség idején- megették a magyaltölgy apró makkját, amelyet parázs alatt megsütöttek.
Őseink zöldségféléit feltehetően a világfa jelképrendszere alakította ki. Elsődlegesek az égi világgal kapcsolatban hozható növények és termények: a fán termő gyümölcsök, virágok, ehető levelek és méz voltak. A földi világ növényei a kalászos növények (árpa, búza, köles), leves növények, füvek, virágok és a gombák voltak. A földalatti világot elsősorban a vöröshagyma, a fokhagyma, a sárgarépa, a fehérrépa, a torma, bizonyos ehető gyökerek és gumók szolgáltatták, de a káposzta is fontos alapanyagok közé tartozott. A növényi eledelek közül a hagymát, a borsót, a káposztát, a babot, a sárgarépát és a salátaféléket asszonyainak már a honfoglalás előtt használták.
A kapás és ásós kertgazdálkodás emlékeképpen eddig két ásót ismerünk honfoglaláskori sírjainkból. Mindkét ásó női sírból került elő. A kerti növények nagyobb arányú termesztését a kertészetekben tanulták. A kapásnövények nagyobb arányú termelés a Szent István utáni időkben kezdődött.
A Kínai Évkönyvek szerint a hsziungnúk áldozati húsaikat hagymaszeletekkel főzték össze.
A IX. században a Kárpát-medencében érkező Árpád népe konyhaművészete- különösen a fejedelmi udvaré- a belső ázsiai lovas népek étkezési szakásait és rítusait őrizte. Más volt, magasabb gasztronómiai szinten állt, mint a korabeli nyugat-európai konyhák, ahol a húst nyárson sütötték (előfordult, hogy először megfőzték, és csak utána sütötték meg). A nyugatiak a húsok mellé mártásokat készítettek, és ha volt pénzük nagy mennyiségbe vettek fűszert (borsot, szerecsendiót, gyömbért, fahéjat és sáfrányt) ízharmóniára való törekvés nélkül összekevertek és összefőztek. Hasonló módon készítették a levesféléket, amelyekbe válogatás nélkül fűszert kevertek.
A fűszerek bősége Európában az eleganciát, a rangot és a gazdagságot fejezte ki, gasztronómiai értékek nem sok volt.
Az ízzűrzavarban szenvedő nyugat-európai királyi és arisztokrata konyhák azonban sohasem befolyásolták sem a magyar fejedelemi, sem a későbbi magyar királyi konyhát, amelyekben évszázadokon át az öt alapít harmóniájának az elve uralkodott” (Cey-Bert Róbert gyula, 2001). Őseink sokféle fűszernövényt ismertek. A Belső-Ázsiában megismert és használt fűszereik nagy részét őseink minden bizonnyal magukkal hozták. Az erős ízeket sajátos gyömbérekkel cayennel érték el, húsaik pácolásához kakukkfüvet, rozmaringot, tárkonyt használtak, de ismerték a fokhagymát, a medvehagymát és a paprikának egy egészen apró és igen erős belső-ázsiai változatát. Őseink áldozati ételeiben feltehetően a tárkonyának és a csombornak nagy jelentősége volt (a tárkonyt őseink hozták be Európába a IX-X. században) . A „gyökerek” ősi konyhák ízvilágának a lelkét alkották. „Ízesítő koncentrátumoknak” is nevezhetjük őket, amelyeket különböző zöldséggyökerek, zöldséglevelek, friss- és szárított fűszerfüvek, gyógynövények és trópusi fűszerek keverékéből állítottak elő, majd ételeikkel összefőzték.
A vadon termő fűszernövények és ízesítőik a következők voltak: gyökfű (petrezselyem), hagymafű (metélőhagyma), tündérfű (rozmaring), vizitorma, csombor (borsikafű), kapor, zeller, tárkony, lestyán, kakukktorma, csabaire, citromfű, zsálya, bazsalikom, ánizs, izsóp, szurokfű, komló, rózsaszirom, vasfű, kapor, turbolya, mirhafű, fehér üröm, fehér mustár, áfonya, ibolya, hungyök (koriander) , kömény, körömvirág, bársonyvirág, kerti sarkantyúka, napkirályvirág (krizantém), turfű (majoránna) és fekete ribiszke, pipacs, vöröshere, galagonya, őszi vérfű, borág, boldogasszony tenyere, martilapufű, cickafark, vizimenta, kálmosgyökér, bojtorján, csalán, szentlászlófű, deréce, veronika, mezei katáng, lucerna, saspáfrány, fekete nadálytő, tyúkhúr, kövér porcsin, borbálafű, kamilla, pitypang, réti bakszakáll, vizitorma, ragadós galaj, terebélyes laboda, mezei zsázsa, vadrepce, galambbegy, sziksófű, medvehagyma, aszat, mezei sóska, kányazsombor, erdei mályva, angyalgyökér citromfű, turbolya, kömény, ánizs, torma, vizitorma, kakkufű és koriander.
Itt ki kell térnünk egy magyar életkultúra szempontjából igen fontos kérdésére; a paprikára. Először is le kell szögeznünk, hogy a magyaros pörkölt nem a paprikától pörkölt.
A ,,magyaros pörköltalap” a felvágott hús és hagyma összepirítása összepörkölése (például borsos tokány).
,,A geológiai kutatások szerint Ázsia és Amerika az Aleut-úton összeért, tehát nyitva állt a paprika vándorlásának a lehetőség. Régészeti kutatások egy négyezer éves ázsiai sírban paprikamagot találtak. Lehetséges, hogy a paprika Ázsiában valamely betegség hatására az őshazában kipusztult, de az üzenetet generációk hosszú során, évezredeken keresztül magunkban hordoztuk, és amikor a paprika ismét megjelent, magától értetődő természetességgel vettünk föl ismét konyhánk alapvető nyersanyagai közé. Ez magyarázatot nyújthatna arra is, hogy a magyar konyhát és a paprikát miért azonosítják egymással” (Cey-Bert Róbert Gyula 1988). Gyulai Ferenc botanikustól értesültem arról, hogy honfoglalás kori magyar sírban is találtak paprikamagot, melynek publikációja Svédországból folyamatban van. Így a ,,paprika-miniszéruma” könnyen megoldódna. A fejedelmi étkezéseknél és nagyobb ünnepek alkalmával természetesen kereskedőktől vásárolt trópusi fűszereket használtak; a legnépszerűbb a bors volt – erre utal a honfoglalás kori  ,,Bors” személynév is. A régi időkben Belső-Ázsiában éppúgy, mint Európában ez a fűszer ,,presztízstermék” volt; a bors ára nem egyszer azonos volt az aranyéval. Az Árpádok korában a borsózott szalonna kitűnő magyar ételnek számított.
A magyarság ősi szálláshelyei a Selyem Út közelében helyezkedet el, amelyeken a karavánok trópusi fűszereket szállítottak. Gyakori ,,trópusi” fűszer volt a különböző gyömbér, a fahéj, a szegfűszeg, és a sáfrány. A borshoz, szerecsendióhoz, kardamonhoz, sáfránygyökérhez, (kurkuma), sáfránygyömbérhez (kurukmához), galanához, kókuszdióhoz, szezámmaghoz, babérlevélhez, szerecsendió-virághoz, vaníliához, és csillagánizshoz kereskedelem révén jutottak. forrás

Zöldfűszerek, levélfűszerek

Zöldpetrezselyem
A növény illó olajat, karotint, C- és E-vitamint, ásványi sókat tartalmaz. Fogyasztása a szervezet számára rendkívül előnyös ezért főleg télen használjuk bőségesen, ízesíthetünk majdnem bármilyen frissen főzött ételt. A petrezselyem zöldje és gyökere egyaránt gyomorerősítő, vesetisztító, étvágygerjesztő hatású. Egyetlen háztartásból sem hiányozhat, leveseinkhez, főzelékeinkhez szinte nélkülözhetetlen nem csak ízesíti, de díszíti is ételeinket. Használjuk egészben is, csokorban főzzük olyan ételbe, amiből azután kidobjuk, illetve frissen, díszítésre legtöbbször mégis finomra vágva vagy morzsolva kerül ételeinkbe. Téli tárolásra a gyökereket október végén vagy november elején szedjük föl és vermeljük. Tartósíthatjuk fagyasztóban petrezselyem-kockaként, megvágva vagy kevés vízzel illetve olajjal elturmixolva jégkocka tartóban, egy felhasználásra való adagokban lefagyaszthatjuk. A jégkocka tartóból kiszedve kevés helyet foglal, és egész évben rendelkezésünkre áll a friss, vágott petrezselyem. Az olajos kockát használhatjuk rántásba, a vizeset olyankor, ha csak a főzés végén adjuk az ételhez. Szárítani a megmosott, lecsurgatott leveleket szétterítve, meleg helyen, de nem a napon kell. Szárítás után szoktuk elmorzsolni. Szárított petrezselyem készen is kapható. Ha megszórásra használjuk, célszerű előbb kevés vízben megáztatni, jobban fog hasonlítani a frissre.

Borsikafű
Délkelet-Európában honos, számos helyen nálunk is termesztik. Ismert fűszernövény, borsos aromája miatt diétás konyhában a bors helyettesítésére is használják. Óvatosan alkalmazzuk, ne nagyon főzzük az étellel, mert erős ízétől keserű lehet az étel. Hurkát, savanyúságot, pecsenyéket, tojás-, gombaételeket, majonézt, mártásokat, salátákat, ecetes és vizes uborkát is szokás ízesíteni vele. Általában csak szárítva, morzsolva vagy porítva kapható, de kiskertben könnyen termeszthető, frissen sokkal finomabb, mint morzsolva.Ne főzzük az étellel együtt, csak a főzés befejezése elött pár perccel kell az ételhez adni.

Bazsalikom
A bazsalikom Dél-Amerikában honos növény, de megtalálható a világ majdnem minden részén, sok hiedelem fűződik hozzá. Erős, jellegzetes, szegfűszegre emlékeztető, édeskés íze van. Kellemes aromájú, jó illatú fűszernövényünk, általában szárított formában kapható. Érdemes cserépben is tartani, zölden is kedvelt fűszere például a mediterrán illetve a régi magyar konyhában honos.
Olasz ételekhez gyakran használt finom fűszer. Nagyon jól illik friss salátákhoz és paradicsomos ételekhez, babhoz, gombához. Mártások, eltett savanyúságok kiváló ízesítője. A bazsalikom a fokhagymával együtt a klasszikus pesto-szósz alapja. Számtalan levesnek, főzeléknek, pecsenyének adja az aromáját.
A leveleket fiatal korukban szedik le, vágják föl, passzírozzák át olajjal, vagy morzsolják el. Főtt ételekhez a főzés utolsó percében adhatjuk hozzá. A bazsalikomot fagyasztással vagy szárítással is tartósíthatjuk. Egész leveleket tegyünk el olívaolajba sóval, vagy pedig szárazon üvegbe sóval rétegezve. A leveleket száríthatjuk, majd tegyük üvegbe, és csak akkor morzsoljuk szét, amikor az ételbe tesszük, hogy az illóolajok ne vesszenek el.
Ha néhány bazsalikomlevelet vízbe áztatunk, és az italt megisszuk, hamarosan felfrissülünk.  A bazsalikomos illóolaj is jól használható frissítő hatású fürdőhöz. Világszerte mintegy 160 bazsalikomfajtát ismernek. A legismertebb változatai a bordólevelű bazsalikom, a görög vagy más néven törpe bazsalikom (Ocinum minimum) melynek íze kesernyés-gyantás, törpe méretű és aromája erőteljesebb, a thai bazsalikom, ami érthetően thai ételekhez illik, és a tulsi, a gyógynövények királynője, amely indiában szent növény.

Kapor
Eredetileg a Földközi-tenger  vidékén honos.
A magyar konyha régi, kedvelt fűszernövénye, amely akár 60 cm magasra is megnő. Levelei többszörösen tagoltak, virága világossárga. Felhasználása sokrétű. Finom apróra vágott leveleit mártások, szószok, főzelékek, tészták ízesítésére használjuk. Levesek, gombaételek, rákok, csiga, tyúk- és marha húsok fűszere. Sajtból készült ételek, körözöttek, lepények, saláták ízesítője. Illóolaj-tartalma, aromája gyorsan elvész. Ezért ne főzzük, csak a kész ételbe, tálalás előtt tegyük bele. A savanyú uborka elképzelhetetlen nélküle, de szinte minden savanyúságba alkalmazható. Leveleit, lencse formájú magjait egyaránt felhasználhatjuk. Magját őrölve egyes vidékeken a zsemlés-véres hurkába is használják. Rövid tenyészidejű, fényigényes, könnyen termeszthető. Napfényes, kevés árnyékot adó gyümölcsfák között vagy veteményes ágyak szélén érzi jól magát. A kapor legismertebb tulajdonsága nyugtató hatása. Illóolaja ellazítja az izmokat, különösen az emésztőrendszer izmait. Évszázadok óta használják gyomorrontás, puffadás, bélgörcsök, hányinger kezelésére, kisgyermekek hascsikarásának enyhítésére. Csökkenti a gyomor és a belek puffadását, de serkenti a tejelválasztást is. A friss kapor íze és illóolajtartalma mindenképpen felülmúlja a szárítottét; ezért ha lehet, frisset válasszunk.

Lestyán
Külsőre a zellerhez hasonlítható, nagy termetű növény. Az illata és aromája is hasonlóan intenzív, csak kicsit más.Talán a zeller, a petrezselyem és a sárgarépa illatanyagainak keveréke.Illóolajokat, kumarinokat, cukrot, alma, kávésavat tartalmaz.A levele és a gyökere is használatos. Krumplileves, gulyás,saláták, mártások, diétás ételek fűszere.Valahogy olyan ez mint a petrezselyem szinte mindenbe jó! Ízesítőszószok, ízesítőmártások alkotóeleme. A szárított levél és a gyökér  tárolható jól zárható edényben. A zöld levelet ledarálva, sózva is tartósíthatjuk. A gyógyászatban vizelethajtó és emésztést segítő hatása miatt használják.

Majoránna
Ezt a fűszernövényt már a görögök is nagyon kedvelték, annyira, hogy a hegyek örömének, „Oros ganos”-nak hívták. A majoránna levelei halványzöldek, édeskés, fűszeres ízűek. A szárított majoránna is jól megőrzi ízét.  A majoránnaolaj vagy -főzet fürdővízhez adva relaxáló hatású. Szárított formában is jól megőrzi a sajátos aromáját. Az ételekhez úgy adjuk, hogy morzsoljuk szét ujjaink között, mert így az ízanyagok jobban érvényesülnek. A majoránna jól megy pástétomokhoz, halhoz, vadhoz, csirkéhez, sűrű levesekhez. Savanyú ételek, pácok, májas ételek, töltelékek, vadak fűszere.Jól ellensúlyozza a birkahús sokaknak kellemetlen mellékízét és ugyanezen okból vadmadarak húsát is bedörzsölik vele sütés előtt.A paradicsom, a burgonya, a tökfélék és a bors ízét kiemeli.A majoránna jól párosítható fokhagymával és chilivel is. A friss majoránnaleveleket használjuk apróra vágva salátákhoz, halételekhez és vajas mártásokhoz.A növények szárát a parázsra téve a nyárson sülteknek kellemes majoránnás ízt adnak.

Rozmaring
Kiskertekben nevelt, illatos, jellegzetesen magyar fűszernövény. Örökzöld, bokorszerű növény, levelei rövidek, bőrszerűek, a fenyőtűhöz hasonlítanak. Cserépben kitehető a kertbe,ősszel hűvös, de világos helyen átteleltethető.Morzsolt levelének illata enyhén kámforra emlékeztető, keserű ízű. Friss vagy szárított leveleit egyes leveseken és mártásokon kívül, főleg bárány, továbbá szárnyas húsból készült sültek, valamint töltött húsételek ízesítésére használjuk. Fokhagymával és kakukkfűvel társítva roston sülteket, egyéb húsokat fűszerezünk vele, de kerül belőle gombás ételekbe, hagymás pácok és szószok illatosítására is. Átható aromája miatt kis mennyiségben kell adagolni.
…és még nagyon sok más.
Amennyiben nem elégszünk meg a szárított fűszerekkel ételeink ízesítéséhez, akkor télire zöldfűszereket is nevelhetünk. Így kora ősszel egyrészt cserépbe vethetünk fűszernövények magjaiból, másrészt palántálhatunk, vagy gyökereket hajtathatunk meg. Ezek a növények késő őszre megerősödnek, így télen a konyhaablakban tartva élvezhetjük majd a zöldfűszerek zamatait ételeinkben.

 Illatos ecetek
A zöld fűszerek vastagabb szárait amiket egyébként eldobnánk, fölapríthatjuk és üvegekben tehetjük egy kevés ecettel többféle illatos ecetet készíthetünk pl.kapor ecet, zeller ecet, lestyán ecet amit később fölhasználhatunk a leginkább megfelelő ízesítésű ételekhez savanyítás céljára.

Néhány alapvető alkalmazásbeli eltérés van a zöldfűszerek és szárított társaik alkalmazásánál, amire feltétlenül érdemes felfigyelni. Míg a szárítottakat főzés elején, addig a zöldfűszereket a főzés végén keverjük az ételhez. Friss fűszerekből egy maréknyi tud annyi ízt adni az ételnek, mint szárítottakból egy evőkanálnyi. A zöldfűszerek aprítását ne fából készült, hanem műanyag vágódeszkán végezzük, mert a fa elszívja a nedveket,és nem lesz intenzív a hatása az ételben.
 forrás

 Babér
(Laurus nobilis L.)
Régen ismert fűszer, a mediterráneumban vadon is termő, Kis-Ázsiában honos, a Földközi-tenger környékén széles körben termesztett örökzöld fa vagy cserje.
Cserepes, dézsás növényként tartható (már az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak is tartottak babért nagy cserépedényekben). Régen a dicsőség, a hírnév, a győzelem jelképe volt.
A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemző fűszeres szagúak és kesernyés ízűek. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz. Fűszernek a növény levelét használjuk
Nyáron kitelepíthető a kertbe (ha van). Télen tanácsos világos, hűvös helyen teleltetni (vagy üvegházban). Ritkán öntözzük. Szoktak kúpos vagy gömb formájúra nevelni – a metszést jól tűri, s nem utolsósorban a nyesedék zölden felhasználható ételeinkben. Újabban magas törzsű fácskát is nevelnek belőle. Hajtásdugványozással – nyár közepén – könnyen szaporítható. Visszacsípés után elbokrosodik. Ezt többször kell ismételni, hogy a kívánt formát elnyerjük. Virágzata fürtös, fehér. Termese fekete bogyó. A babérfa gyümölcséről kevesen tudják, hogy több fűszerkeverék része! Óvatosan kell adagolni az őrleményét, mert „robosztus” aromája van! A bogyó őrleménye a mártások egyik jellegzetes fűszere. Főként burgonyából készült ételekhez ajánlott. A szarvashús pácolásánál jelentős szerepe van a borókával együtt..
Ízesítő és emésztést elősegítő hatása van. Jellegzetes fűszeres aromája, enyhén kesernyés, csípős íze, aromája nélkülözhetetlen sok ételünkből: gulyás, burgonya, káposztafélék, savanyú étel, vadas- vagy sonkapác, tartósított savanyúság szinte elképzelhetetlen nélküle.
Különleges aromás ízt ad az egybesült sertés- és marhahúsoknak is, ha a párolás utolsó harmadában teszünk a levükbe egy-két levélkét. Különösen ott elengedhetetlen, ahol enyhén savanykás ízű szósz, mártás vagy öntet kerül az étel mellé (vadas marha fartő, citromos mártás, nyúl, szarvas, őz stb.).
Egyike azon növényeknek, amelyek a fűszernövénycsokor (bouquet garni) nélkülözhetetlen eleme.
A jó minőségű áru hat-nyolc cm hosszú, olajzöld színű.  (Néha bogyó is kerül a csomagba, nyugodtan használhatjuk a levéllel együtt.)

Bazsalikom
(Ocimum basalicum)
A bazsalikomcserje Dél-Amerikában őshonos növény, de megtalálható a világ valamennyi részén, mindenütt sok hiedelem fűződik hozzá. Erős, jellegzetes, szegfűszegre emlékeztető, édeskés íze van. Kellemes aromájú, jó illatú fűszernövényünk, általában szárított formában kapható. Érdemes cserépben is tartani, zölden is kedvelt fűszere például a mediterrán illetve a régi magyar konyhán
Olasz ételekhez gyakran használt finom fűszer. Nagyon jól illik friss salátákhoz és paradicsomos ételekhez, babhoz, gombához. Mártások, eltett savanyúságok, erjesztett fűszerecetek kiváló ízesítője; a bazsalikom a fokhagymával együtt a klasszikus pesto-szósz alapja. Számtalan levesnek, főzeléknek, pecsenyének aromás összetevője.
A leveleket fiatal korukban szedjük le, vágjuk fel, passzírozzuk át olajjal, vagy morzsoljuk el. Főtt ételekhez a főzés utolsó percében adjuk hozzá. A bazsalikomot fagyasztással vagy szárítással is tartósíthatjuk. Egész leveleket tegyünk el olívaolajba sóval, vagy pedig szárazon gyömöszöljük üvegbe sóval rétegezve. A leveleket meg is száríthatjuk, majd tegyük üvegbe, és csak akkor morzsoljuk szét, amikor az ételbe tesszük, hogy az illóolajok ne vesszenek el. A növény illata elűzi a legyeket is.
Ha néhány bazsalikomlevelet vízbe áztatunk, és az italt megisszuk, hamarosan felfrissülünk. A levelek forrázata serkentőleg hat az emésztésre. A bazsalikomos illóolaj is jól használható frissítő hatású fürdőhöz.

Borsikafű (csombor)
(Satureia hortensis)
Közép-, Dél-, Délkelet-Európában honos, számos helyen nálunk is termesztik.
Régen ismert fűszernövény, borsos aromája miatt diétás konyhában a bors helyettesítésére is használják. Óvatosan alkalmazzuk, ne nagyon főzzük az étellel, mert erős ízétől keserű lehet az étel.
Csökkenti a bab felfújó hatását ezért a babból készült ételek jellegzetes fűszere, de a káposzta-, krumpli-, gombaételek fűszere is. Hurkát, savanyúságot, pecsenyéket, tojás-, gombaételeket, majonézt, mártásokat, salátákat, ecetes és vizes uborkát is szokás ízesíteni vele.
Nálunk általában csak szárítva, morzsolva vagy porítva kapható, de kiskertben könnyen termeszthető, frissen sokkal finomabb, mint morzsolva.

Borsmenta
(Mentha piperata)

Az ókori egyiptomiak és a perzsák is ismerték. Valószínűleg gyógyászati célra termesztették.
Igénytelen, félárnyékos helyeket kedvelő, cserépben is eltartható növény. A fiatal hajtásait illetve leveleit közvetlenül virágzás előtt, a reggeli órákban kell szedni.
A növény egésze jellegzetes illatú, kellemes hűsítő és enyhén csípős ízű. A leveleiben illóolaj (mentol, piperition), cserzőanyag, keserűanyag található.
Szószok, sültek, pulykatöltelékek, ürühús ízesítésében elterjedt, de kellemesen hűsítő aromája miatt üdítőkben, hideg teának, koktélokhoz, gyümölcslevesekhez mindenképpen érdemes kipróbálni.
A gyógyászatban gyógyteák és teakeverékek, szeszes kivonatok formájában használják. Fokozza a nyálképződést és elősegíti az emésztést. A szeszes kivonatát lumbágó, izomfájás esetén bedörzsölő szerként használják.

Citromfű
(Melissa officinalis)
Már a görögök és rómaiak által is ismert, nálunk elfeledett fűszernövény.
Illó olajat, cseranyagot tartalmaz.
Friss a citromszagra emlékeztető levelét saláták, gyümölcslevesek, mártások, főzelékek, töltelékek, gomba-, szárnyas- és vadételek, fűszerecetek ízesítésére használjuk.
A népi gyógyászatban pattanás, rovarcsípés, álmatlanság, vizsgafélelem, asztma, epilepszia, láz, hányás, allergiák, fejfájás, fekélyek, tisztátlan bor, vérnyomáscsökkentő, ideg- és szívnyugtató, idegerősítő, vírusölő hatásokat tulajdonítanak neki.
Curry levél 
(Murraya koenigii (L.) Sprengel, Rutaceae)
Származás: Dél-nyugat Ázsia, India.
A curry fa egy kicsiny lombhullató fa. Megtalálható az erdőkben mint bozót képző növény.
A legtöbb indiai étel elképzelhetetlen e nélkül a nagyon illatos (aromás) fűszer nélkül. A Curry levél bokor folyamatosan nagy mennyiségben fordul elő Indiában.
Ma már ezt a növényt házi kertekben, farmokon is termesztik.
A nyugati világ lelkesen fogadja a indiai Curry levelet, különösen azok akik szeretik a pikáns, de nem túl csípős ételeket.
Nagyon sok változatban elkészített Curry fűszerkeverékek alapanyaga.

Fekete üröm
 Származás: Európa, Észak-Afrika
Virágzó hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú részét (esetleg a gyökerét) gyűjtik. A gyűjtés mellett ritkán termesztik palántaneveléssel is.
Teája étvágyjavító, epeműködést serkentő, görcscsillapító, idegerősítő.
Majoránna helyett, továbbá liba-, kacsa-, vaddisznó hús fűszereként is használják. Emésztést segítő hatása miatt a nehezen emészthető ételek általános fűszere.

Fodormenta
(Mentha crispa)

Nálunk fűszerként ritkán alkalmazzuk, de ha igen akkor alkalmazása azonos a borsmentáéval. Inkább gyógynövényként ismert (nagy felhasználója az illatszeripar).
Kellemesen hűsítő aromája miatt üdítőkben, hideg teának, koktélokhoz mindenképpen érdemes kipróbálni.
Cserépben tartva kellemesen illatosítja a konyhát. (Tőosztással szaporítható, de nagyon szívós és szapora: kertben, erkélyládában elég nehéz kordában tartani.)
Központi fűtéses helyiségekben forrázatának gőze frissíti a levegőt, könnyíti a légzést inhaláláskor is enyhíti a gőz fullasztó hatását.
Szélhajtó, étvágyjavító, görcsoldó teakeverékek alkotóeleme. A fog- és szájápoló szerek fontos alapanyaga.

Izsóp Izsópfű
(Hys.sopus officinalis L.,)
Felhasznált rész: föld feletti hajtás (herba). A Földközi-tenger vidékén honos, Közép- és Dél-Európában és nálunk is vadon termő és termesztett fűszernövény. Az elfelejtett fűszerek közé tartozik, pedig már az ókorban fűszer- és gyógynövényként egyaránt használták. Közép-Európába szerzetesek hozták be a X. században, Magyarországon a bencés kolostorkertek egyik kedvelt növénye volt.
A növény maga egy 50-80 cm magasra megnövő félcserje. Lándzsa alakú levelei 3-5 cm hosszúak. Kék, rózsaszín vagy fehér színű virágai vannak. Júniustól augusztusig virágzik. Termése makkocska.
Gyümölcsösök, szőlő környékén vadon is megterem. Talajjal szemben nem igényes, szárazságtűrő. Fél méter magas, fás szárú növény, keskeny lándzsa formájú levelekkel. Pergő magjával saját magát felújítja. Kiskertekben termesztik.
Levelei kellemesen csípős ízűek, virága kék vagy sötét rózsaszínűek; illatuk miatt a méhek is igen kedvelik, jó méhlegelő. Levele C-vitamin- illóolaj-dús, aromás, kissé kesernyés ízű. Fogfájás csillapító, gyulladáscsökkentő, izzadás gátló.
Fűszernyerésre a növény föld feletti virágzó hajtásait vágják, a levágott hajtásokat szellős, száraz, árnyékos helyen szárítják. Az így előállított fűszer kissé kámforos illatú, kesernyés ízű, ami illóolaj-, cseranyag- és keserűanyag-tartalmának tudható be. Tartalmaz még gyantát és flavonoidokat is. Apróra vágva, lefagyasztva is tárolható.
Hús- és halsaláták, levesek, mártások, szárnyas pástétomok, pecsenyék, nyúlból, bárányból készült húsételek valamint burgonya- és zellersaláták kiváló ízesítője.
Elősegítik a zsírosabb ételek emésztését, ezért ezek ízesítéséhez ajánljuk. Gyümölcssalátában az ínyencek áfonyával együtt használják. Virága ehető, ezért frissen saláták díszítő és ízesítő eleme lehet. Fűszerkeverékek, eszenciák és páclevek alkotóeleme. Finom borok ízesítőjeként is ismertté vált. A Chartreuse likőr nyersanyaga, a törökök kedvelt italának, a sörbetnek is ez adja sajátos aromáját.
Gyógyászatban köhögéscsillapító, légcsőhurut elleni, étvágyjavító, vérnyomásemelő teakeverékek készítésénél is felhasználják. Külsőleg szájüreggyulladás esetén öblögető szerként alkalmazzák. A kozmetikaipar az illóolaját habfürdők, samponok és lábfrissítő borogató szerek készítéséhez használja fel.
Házilag is könnyen termeszthető, kiskertben és balkonládában egyaránt. Balkonládában és cserépben termesztés esetén számítsunk rá, hogy méretei arányosan kisebbek lesznek (kb. 20-40 cm). Szaporítása történhet magról, palántázással vagy tőosztással. A talaj iránt nem igényes, de a meszes, napsütötte területeket kedveli. Márciusban vetik 50-60 cm sortávolságra, április végén palántázni is lehet, a tőtávolság 30 cm. A tőosztással történő szaporításra a legalkalmasabb idő az október. A fagyra nem érzékeny.
Virágos hajtásait teljes virágzáskor vágjuk, szárítsuk és morzsolva használjuk.

Kakukkfű
(Thymus species)
A thymus szó a görög Thymonból származik, amelynek jelentése bátorság. A kakukkfű a görögöknél a kecses eleganciát jelképezte, sokszor bókoltak úgy, hogy „a kakukkfű illatát árasztod”, ami dicséretnek számított.
A kakukkfüves fürdő a hiedelem szerint fokozta a római katonák erejét. A középkorban a hölgyek a harcba induló lovagjaik zsebkendőjébe kakukkfüvet hímeztek.
Már az egyiptomiak is jól ismerték a növény fertőtlenítő- és tartósító tulajdonságait, a balzsamozásnál is használták. A kakukkfüvet ma is szívesen használják növényi és anatómiai preparátumok tartósítására, és a papír megpenészesedését is gátolja.
A kakukkfüvet olyannyira tisztelték és szerették, hogy a Szent Gyógyfüvek Varázslatában is benne van, fontos alkotórésze egy olyan receptnek, amely „lehetővé teszi, hogy megpillantsuk a tündéreket”.
A kakukkfű a napsütötte helyeket, a laza és jó vízáteresztő, lúgos talajt kedveli. Elég jól tűri a szélsőséges időjárást is, szépen nevelhető cserépben.
A leveleket nyáron kell leszedni, akkor, amikor a növény virágzik. A leveket szárítva, vagy olajban, vagy ecetben elrakva lehet tartósítani.
A kakukkfű virágát kedvelik a méhek is, értékes mézet ad. A kakukkfűlevél illatos potpourrik része is lehet.
A kakukkfű segít csökkenteni a görcsös köhögést és a légutak betegségeinek tüneteit, a torokfájást; teáját mézzel ízesítve igyuk. Étvágytalanság ellen is hatásos, valamint segít kiűzni a bélélősködőket. A keskeny levelű kakukkfű levele rendelkezik a legerősebb gyógyító hatással, de mindegyik kakukkfű hatásos lehet. Forrázata teaként serkenti az emésztést, és másnaposság ellen is jó.
A kakukkfű jól kombinálható petrezselyemmel és babérral. Adjuk sűrű hús- és egyéb levesekhez, pácokhoz, töltelékekhez, mártásokhoz. Mértékkel bánjunk vele, mert frissen nagyon erős az íze.
A kakukkfű elősegíti a zsírok lebontását. Ajánlják borban, lassan fővő ételekhez, vadhúsokhoz, kagylóhoz, baromfihoz. A citromillatú kakukkfű (T. citriodorus) csirkéhez, halhoz, meleg zöldségekhez, gyümölcssalátákhoz, dzsemekhez való.

Kapor
(Anethum graveolens)


A kapor géncentruma a Földközi-tenger keleti melléke, Nyugat-Ázsia, Perzsia, Kelet-India, további feltételezések szerint a Kaukázus vidéke és Egyiptom.
Az Ebers-papiruszban (keletkezése Kr. e. II. évezred közepe) is „írtak” róla amment néven. A Kárpát-medencébe (Pannóniába) a római legionáriusok hurcolták be.
Az 1500-as években szántóföldön jelentős mennyiséget termesztettek belőle. A magyar konyha régi, kedvelt fűszernövénye, amely 60 cm magasra is megnő. Levelei többszörösen tagoltak, virága világossárga.
A leggyengébb minőségű talajokon is vidáman megél. Hazánkban mindenütt termelhető.
Rövid tenyészidejű, fényigényes, könnyen termeszthető. Napfényes, kevés árnyékot adó gyümölcsfák között vagy veteményes ágyak szélén érzi jól magát.


A friss levél 0,8-1,6%, a mag 1,5-3,5% illóolajat tartalmaz (fellandrén, karvon, limonén). Jellegzetes ízét, illatát a d-karvontól kapja.
Illóolaja antiszeptikus hatású, kellemes ízű, étvágyfokozó, elterjedt ételízesítő, savanyúság­tartósító. Illóolaját a kozmetikai ipar is hasznosítja.


(A D-karvon és az L-karvon kémiai képlete megegyezik, csak abban különböznek, hogy az előbbi jobbra forgató, az utóbbi pedig balra forgató (egymás tükörképei). Mégis, az egyiknek olyan a szaga, mint a köményé, a másiknak pedig mint a mentáé.)

Ha
fűszerkapor előállítása a cél, akkor legkésőbb szárba indulás előtt (25-40 cm magasság elérésekor), célszerű betakarítani és tartósítani. Amennyiben magját is fel kívánjuk használni, úgy az alsóbb, de még zöld leveleket szedjük le, és hagyjunk az összetett ernyő virágzat alatt 15-20 cm hosszban zöld leveleket, hogy a termés be tudjon érni.
Felhasználása sokrétű. Finom apróra vágott leveleit mártások, szószok, főzelékek, tészták íze­sí­té­sére használjuk. Levesek, gombaételek, rákok, csiga, tyúk- és marha húsok fűszere.
Sajtból készült ételek, körözöttek, lepények, saláták ízesítője. Illóolaj-tartalma, aromája gyorsan elvész. Ezért ne főzzük, csak a kész ételbe, tálalás előtt tegyük bele.
A savanyú uborka elképzelhetetlen nélküle, de szinte minden savanyúságba alkalmazható.
Leveleit, lencse formájú magjait egyaránt felhasználhatjuk. Magját őrölve egyes vidékeken a zsemlés-véres hurkába is használják.


Kerti zsálya
(Salvia officinalis) 


A Földközi-tenger mentén, de különösen a dalmát tengerpart karsztos vidékéről származó és nálunk kertekben ültetett, jellemző illatú, kesernyésen aromás ízű növény. Már a középkorban is kedvelt és nagyon becsült fűszer és gyógynövény volt zöld színű levele. A kereskedelemben a levelek (Salviae folium) használatra készen, felvágva kerülnek forgalomba. Egyes országokban és családoknál közkedvelt ételízesítő. Óvatosan használva vagy más fűszernövénnyel (különösen rozmaringlevéllel) párosítva meglepő, érdekes ízt ad az ételnek.
A zsályáról úgy tartják, hogy meghosszabbítja az életet. „Hogy öregedhetne meg az, akinek zsálya van a kertjében?” szól a régi mondás. Hírnevét tükrözi neve is: „salvia”, amely a salvere, meggyógyít igéből.
Zsályával fűszerezhetjük a zsíros húsételeket és azok körítéseit (kacsa, liba, pulyka, vadhúsok, hústöltelékek), de máj, főtt és sült halak, pástétomok, lágy sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas. A zsályalevelek egyben hasznos gyógynövényt is jelentenek házpatikánk részére, mivel forrázata illóolaj-, cseranyag-tartalmánál fogva torokgyulladásnál, szájbetegségeknél öblögetésre, belsőleg pedig izzadás; bélhurut ellen nagyon jó hatású.
Erős íze van, elősegíti a zsíros ételek emésztését; ezért főzzük együtt zsíros húsokkal, kacsával, sertéshússal, vagy tegyük hurkába. A levél nagyon jó vöröshagymával együtt tölteléknek csirkéhez.
A zsálya leveleit közvetlenül a virág megjelenése előtt kell leszedni és szárítással tartósítani. Jól zárható edényben tartandó!
A zsálya szárított levele ruhák közé rakva elűzi a rovarokat.
Illatos virágkompozíciók részeként is használhatjuk a leveleket. A zsálya leve segít halványítani a bőrön lévő foltokat.
A zsálya levele serkenti az emésztést, fertőtlenítő, gombaölő hatású. Képes csökkenteni a hasmenés kellemetlen tüneteit. A levelek forrázata étkezés után fogyasztva elősegíti az emésztést.
A növény virágját salátákba használhatjuk fel, forrázata enyhe, illatos tea


Kínai petrezselyem
(Coriandrum satium)
A kínai petrezselyem tulajdonképpen a koriander zöldje. Felhasználása, tartósítása azonos a zöldpetrezselyemével. Nálunk nem nagyon kapható, de nevelhetünk házilag.
Helyettesíthető közönséges zöldpetrezselyemmel; ha kevés őrölt koriandermagot keverünk hozzá, az ízhatást is jól megközelítjük.

Lestyán
(Levisticum officinale)
Másneveken: lescsihán, lóstya.
Délnyugat-Ázsiában, Dél-Európában honos. Egyiptomiaktól a görögök tőlük a rómaiak tanulták meg termesztését, hasznosítását. A rómaiak hozták Pannóniába. A középkori Magyarország népszerű fűszere volt.
Külsőre a zellerhez hasonlítható, nagy termetű növény. Az illata és aromája is hasonlóan intenzív, csak kicsit más. (Talán a zeller, a petrezselyem és a sárgarépa illatanyagainak keveréke.) Illóolajokat, kumarinokat, cukrot, angelika-, alma-, kávésavat tartalmaz.
A levele és a gyökere is használatos. Egyébként a Maggi fűszerkeverékeknek is ez az egyik jellegzetes alkotórésze.
A lestyán gyökerét gyógynövény boltban lehet kapni szárítva. Egy kis zacskó évekig kitart. Egy kis körömnyi darabka új ízt ad az ételnek. Krumplileves(ek), gulyás(ok), saláták, mártások, diétás ételek fűszere. (Valahogy olyan ez mint a gomba: szinte mindenbe jó!)
Ízesítőszószok, ízesítőmártások alkotóeleme.
A család lestyán szükségletét  1 – 2 tő kielégíti. A gyökereket 3 – 4 éves növény kiásásával nyerjük. Mosás után hámozzuk szeleteljük vagy kockázzuk fel és gyorsan szárítsuk meg. A szárított levél és a gyökér porítva is tárolható jól záró edényben. A zöld levelet ledarálva, sózva is tartósíthatjuk.
A gyógyászatban vizelethajtó és emésztést segítő hatása miatt használják. Jó háziszer nikotin- és alkoholmérgezés esetén. Teakeverékek és tinktúrák készítenek belőle.

Levendula
(Lavendula angustifoia Mill.) 
Latin nevének eredete érdekes: a lavare = mosni szóból származik. Ennek oka, hogy fürdéskor, mosáskor a növény virágait illatosításra használták.
 A Földközi-tenger mellékén a mediterránumban honos növény 25-55 cm magas fás szárú, félcserje. Keskeny, lándzsás levelei molyhosak. Virágzata „végálló” ibolyaszínű, állörvökből kialakult füzér. Termése makkocska kb.: 2 mm nagyságú, barna színű.
Magvetéssel és dugványozással is szaporítható.
A virágzatát gyűjtik, sötét, de meleg helyen szárítják. A szárított virágzat kellemesen kesernyés ízű. Csekély mennyiségű (0,75 -1,5%) illóolajat (linalol, borneol, linalilacetát, kámfor), kumarint és cserzőanyagokat tartalmaz.
Megfigyelések szerint riasztja a hangyát és a levéltetveket ezért környezetében lévő növények nem tetvesednek.
Fűszerként főként Dél-Európában használják hallevesek, halételek, ürühúsok ízesítésére, fűszerező szószok alkotóeleme. (A Gyros vagy Savarma öntetének egyik alkotórésze).
Fiatal, leveles, apróra vágott hajtásvége felhasználható (kis mennyiségben, erőteljes fűszerező hatása miatt) friss, vegyes  (növényi) salátákban (gyengén ecetes, olívaolajos lében jön elő igazán az íze!)
Gyógyászatban – az illóolaj tartalma miatt – bőrfertőtlenítésre, vérbőség előidézésére külsőleg, belgyógyászatban: idegrendszeri, bántalmak, bél- és gyomorgörcsök enyhítésére használják.

Majoránna
(Majoranna hortensis)
(Origanum majoranna)
A majoránna az ajakosok családjába tartozik, csakúgy mint rokona, a szurokfű. Régi fűszernövényünk, melynek leveles-virágos hajtása adja a fűszert: általában szárítva és morzsolva használjuk.
Ezt a fűszernövényt már a görögök is nagyon kedvelték, annyira, hogy a hegyek örömének, „Oros ganos”-nak hívták. A görögök szívesen használták a majoránnaolajat fürdés utáni ápolószernek a hajukra és a homlokukra. Európába a majoránna a középkorban jutott el, és hamarosan nagy népszerűségre tett szert; virágcsokorba kötötték, illatos zacskókba, párnákba (potpourri) és kézmosó vízbe rakták, levelével tölgyfa bútorokat dörzsöltek be, hogy illatosak és fényesek legyenek. Azt tartották, ha a tejes kancsók mellé teszik a majoránnaágat, akkor az nem fog megsavanyodni. A majoránnát azoknak is ajánlják „akik túl sokat bánkódnak”.
A hagyomány szerint a majoránna fűszeres-édes illatát Aphrodité a boldogság jelképeként hozta létre.
A majoránna levelei halványzöldek, édeskés, fűszeres ízűek. A szárított majoránna is jól megőrzi ízét.
A majoránna virágzatának forrázata kitűnő megfázás és meghűlés elleni tea. A majoránnaolaj vagy -főzet fürdővízhez adva relaxáló hatású. Erős fűszer, magas vérnyomásúak óvatosan bánjanak vele.
Szárított formában is jól megőrzi a sajátos aromáját. Az ételekhez úgy adjuk, hogy morzsoljuk szét ujjaink között, mert így az ízanyagok jobban érvényesülnek.
A majoránna jól megy pástétomokhoz, halhoz, vadhoz, csirkéhez, sűrű levesekhez.
Savanyú ételek, pácok, májas ételek, töltelékek, vadak fűszere.
Jól ellensúlyozza a birkahús sokaknak kellemetlen mellékízét (persze ha rendesen lefaggyúztuk) és ugyanezen okból vadmadarak (kacsa, liba) húsát is bedörzsölik vele sütés előtt.
A paradicsom, a burgonya, a tökfélék és a bors ízét kiemeli.
A majoránna jól párosítható fokhagymával és chilivel is.
A friss majoránnaleveleket használjuk apróra vágva salátákhoz, halételekhez és vajas mártásokhoz.
A növények szárát a parázsra téve a nyárson sülteknek kellemes majoránnás ízt adnak.

Metélőhagyma (Snidling)
(Allium schoenoprasum)

A Földközi tenger vidékén honos. Nemcsak fűszerként ismert, hanem a népi orvoslás is használja. A kedvelt konyhanövény a tavasz első zöldülő növénye. Háztáji kertekben is sok helyütt termesztik. 30 – 40 cm hosszú, sötétzöld, üreges, lombos levélzete, illetve szára jó ízű, finom fűszernövény. Igen magas a C-vitamin tartalma. Nyersen, apróra vágva levesek, mártások, saláták, fűszerezett vajak, túrók, továbbá sajtos, tojásos készítmények ízesítésére használjuk. Aromája erősen fűszeres, hagymához hasonló.
A friss metélőhagyma gyorsan elfonnyad és erős , kellemetlenül keserű lesz. A szárított metélőhagyma hosszú ideig fogyasztható. Használata esetén felveszi az étel nedvességtartalmát, így teljes értékűvé válik. A metélőhagymát nem szabad az étellel együtt főzni, csak közvetlenül az étel elkészülte előtt használjuk.
Nem csak ízesítésre, hanem élénk színe miatt tálak, ételek díszítésére is alkalmas.
Petrezselyem (lásd: Zöld~)
(Petroselium hortense)

Rozmaring
(Rosmarius officinalis)
A Földközi-tenger mellékén vadon termő, nálunk kiskertekben nevelt, illatos, jellegzetesen magyar fűszernövény. Örökzöld, bokorszerű növény, levelei rövidek, bőrszerűek, a fenyőtűhöz hasonlítanak. Virágai az ágak szélé ülnek. Színük világoskéktől a liláig, különböző színárnyalatú. Évelő növény. Cserépben kitehető a kertbe, balkonra, ősszel hűvös, de világos helyen átteleltethető.
Aromatikus, illó olajokat, szaponint és cseranyagokat tartalmaz. Morzsolt levelének illata enyhén kámforra emlékeztető, keserű ízű.
Friss vagy szárított leveleit egyes leveseken és mártásokon kívül, főleg bárány-, vad-, továbbá szárnyas húsból készült sültek, valamint töltött húsételek ízesítésére használjuk. Fokhagymával és kakukkfűvel társítva roston sülteket, egyéb húsokat fűszerezünk vele, de kerül belőle gombás ételekbe, hagymás pácok és szószok illatosítására is. Átható aromája miatt kis mennyiségben kell adagolni.
Fürdővízbe öntött főzete illatosít és frissít.
A népi gyógyászatban számtalan betegségre gyógyírként tartják számon. Íme egy felsorolás: gyulladásoknál, égési sebeknél, izületi fájdalomnál, menstruációnál, stressz esetén, fáradtságnál, száraz hajnál, túlzott alkoholfogyasztásnál ellen, köszvénynél, alacsony vérnyomásnál, görcsoldó, vércukorszint csökkentő, zsíros bőrt szárító, korpásodást csökkentő, asztmatikus rohamokat csökkenti.
 
Szagosmüge
(Asperula odorata L.) vagy (Galium odoratum Scop.)
A növény magyar neve egy kissé félrevezető, hiszen a „szag” fogalmához nyelvükben nem igazán kellemes asszociáció társul. A latin név valamivel találóbb, hiszen az Asperula odorata második tagja illatosat jelent.  Nevezik még erdőmesternek és májusfűnek is.
Évelő növény. Laza, humuszban gazdag talajú, árnyas erdőkben nagy állományokban termő évelő, illatos növény. Hajtásai kb. 20 cm hosszúak, felállóak, rendszerint kopaszak, zöldek és négyszögletes keresztmetszetűek. Levelei 6-9-esével örvökben állnak. Az egy örvben található levelek egyforma méretűek, tojásdad lándzsás formájúak, kopaszok, szélük kissé érdes. Az alsó örvökben kisebb méretűek a levelek, mint a középső és felső részen. A virágok a szár csúcsán, laza, bogernyőben állnak. A virágok kicsinyek, pártájuk fehér színű. A virágocskák tölcséresek, közepükig négyhasábosak. Május második felében nyílnak. A termés felülete hosszú, horgas csúcsú, serteszőrös.
A szárítmány (Asperulae herba) – gyógyszertárakban, gyógynövényboltokban  is kapható –  kumarint, keserűanyagot, cseranyagot és baktériumölő anyagokat tartalmaz. Teáját vese-, máj- és epebántalmak ellen, valamint nyugtatóként, vértisztítóként és izzasztónak használják.
Felhasználásra a növény föld feletti részét kell virágzáskor – de nem a teljes kivirulás állapotában – gyűjteni. Kb. 5 kg friss anyagból lesz 1 kg szárítmány.
Illatanyaga miatt az élelmiszeriparban is felhasználják. Házilag bólét készíthetünk belőle. Dohányt is illatosítanak a füvével.

Szurokfű (vagy oreganó)
(Origanum vulgare)
Az ajakosok családjába tartozik, csakúgy mint rokona, a majoránna. Régi fűszernövényünk (vadmajoránna, balzsamfű), felhasználása régen a majoránnáéhoz hasonló volt, sok helyen annak pótlására is alkalmazták. Manapság inkább csak olaszos ételeket fűszerezünk vele. Aromája a majoránna és a kakukkfű keverékére emlékeztet.
Ezeket a fűszernövényeket már a görögök is nagyon kedvelték, annyira, hogy a hegyek örömének, „Oros ganos”-nak hívták.
Egyiptomban a szurokfüvet gyógyszerként alkalmazták.
Görögországban ma is szabadon nő a szurokfű illatos domboldali mezőkön.
A szurokfű hajtásai kissé szétterülők, levele bors ízű, virága fehér vagy halvány rózsaszín. A levelek egy erősen antiszeptikus (gyulladáscsökkentő) hatású anyagot, thymolt tartalmaznak.
A szurokfű forrázata jó köhögésre, idegesség okozta fejfájásra, és nyugtató hatású is egyben.
Az szurokfű valamivel erősebb ízű a majoránnánál; a jó oregánóból valóban csak egy csipet kell.
Az oregano süteménybe is finom.
A növény évelő, tőosztással lehet szaporítani.
Majoránnaféléket a lakásban, cserépben is lehet nevelni. Ősz végén vágjuk vissza egyharmadra a szárakat. Ha ezeket a növényeket (majoránna és szurokfű) tápanyagban gazdagabb földben neveljük, illatuk is erősebb lesz.
Szárításra a virágzás előtt szedett levelek az alkalmasak.

Tárkony
(Artemisia  dracunculus, L.) [Francai tárkony]
(Artemisia  dracunculus, L., var. redowskyi TURCS) [Orosz tárkony]
Tárkonyüröm, estragon, tarragon. Ez a kellemes illatú, finom pikáns ízű fűszernövény Ázsiában, Távol-Keleten honos.
A termesztését az egyiptomiaktól  előbb a görögök, majd tőlük a rómaiak vették át. Európa – így hazánk is – csak a XVI. századtól kedveli.
A tárkonynak két változata van: francia tárkony, orosz tárkony. A világ jelentős részén – a Kárpát-medencében is – a francia tárkonyt termesztik.
Magas érdes szárú, felezetlen lándzsa alakú sima levele van, és kicsi sárga virágú. A fiatal levelek május végén, június elején a legaromásabbak. A francia tárkonyt tőosztással szaporítják (igen ritkán érnek be magjai!).
Illata kissé az ánizsra emlékeztet, íze inkább csípőskés mint édes. Leveleit ecetben elrakva, ételek ízesítésére, szárait szintén ecetben eltéve tárkonyecetként ételek ízesítésére használjuk. Szárítva őrleményként is forgalomban van.
Salátákhoz, mártásokhoz, ízesítőszerekhez (mustár), páclevekhez, savanyúságok készítéséhez használjuk.
Bárány-, ürü-, borjú-, továbbá vad- és szárnyas húsból készült ételek kiváló ízesítője. A zöldbabból készült ételek kiváló zamatot kapnak tőle. Előnyös tulajdonsága még, hogy más fűszerek aromáját is fokozottan kiemeli.
Teája vesetisztító, epehajtó, étvágyfokozó hatású. A népi „orvoslás” hurutos megbetegedésekre, a magas vérnyomás ellenszereként alkalmazza.

Turbolya
(Anthriscus cerefolium)
A petrezselyem zöldjéhez hasonló fűszernövény, kis fehér virágokkal. Gyorsnövekedésű növény, leveleit már vetés után 4-5 héttel vághatjuk.
Íze erősen eltérő a petrezselyemétől, mivel gyenge, zamatos levelei édeskések és ánizsillatúak. Ezért édes petrezselyemnek is nevezik. Levesek, saláták, mártások ízesítője. Kiváló még sült húsok, főleg báránysültek, továbbá tojásételek fűszerezésére is. A francia konyha „fines herbes”, azaz finom fűszernövények egyike.

Vasfű
(Verbena officinalis)
(Közönséges vasfű)
Árokpartokon, utak mentén mindenfelé növő jelentéktelen kinézetű 50-80 cm magas növény (ránézésre gyomnak tűnik), hosszan elágazó szárral, és apró ötszirmú kékeslila vagy fehér virágokkal.
Uborkafűnek is hívjak, mert savanyúság eltevéshez szokták használni (a gyökerét inkább). Gyógynövényként erősítő, máj- és epegyógyító teákba teszik. Nagyon régi gyógynövény, a rómaiaknál mindenfele vallási szerepe is volt, amulettként hordták.

Z
eller
(Apium graveolens)
Az ernyősvirágzatúak közé tartozó, Európa tengerpartjain, Ázsia Nyugati részén, Afrikában és Amerikában honos növény. Hazákban főleg a gumós, külföldön a metélő típusokat termesztik.
Gumója és zöldje is felhasználható. Átlagos C-vitamin tartalmán kívül sok ásványi anyagot, elsősorban kalciumot és foszfort tartalmaz. illóolaj tartalma adja sajátos ízét. Gumójából levesek ízesítésén kívül levest, salátát készíthetünk. Levélzetét fűszernövényként ételek ízesítésére használjuk fel. Felhasználhatjuk mártások készítésére is.
A zeller gumóját éles kis késsel vékonyan hámozzuk, mivel a legtöbb értékes ásványi anyag közvetlen a héj alatt található.
A megtisztított zellert vízcsap alatt, erős vízsugárral, jól ledörzsölve mossuk tisztára.
Mielőtt hideg vízbe tennénk, citrommal dörzsöljük be, így elkerülhetjük az elszíneződést.
Ha salátát készítünk, a zellert mindig csak roppanós puhára főzzük.
Finom reszelőn lereszelve, kevés citromlével ízesítve, gazdag ásványianyag-tartalma miatt – különösen a téli időszakban – természetes gyógyszer.
Mindig bő vízben főzzük. Főzőleve más zöldséglevesek kitűnő alapja lehet.
A zellert és a belőle készített ételeket mindig visszafogottan, szerényen fűszerezzük, hagyjuk érvényesülni jellegzetes ízét és illatát.
Levelét száraz, szellős, hűvös helyen, csokorba kötve száríthatjuk. Megmosva több hónap múlva is friss aromát kölcsönöz ételeinknek

    Halványító zeller
    (Apium graveolens var. secalinum)
Nálunk még kevéssé ismert és használt zöldségféle, pedig az egyik legfinomabb, és szinte egész évben kapható – a fő szezonja októbertől márciusig tart. Hazánkban nemigen termesztik – angol zellernek is hívják –. Importáljuk, esetleg nagyobb piacokon, szupermarketekben kapható. Alacsony energiatartalma miatt diétában is ajánlott, általában salátákhoz használják .
Vásárláskor figyeljünk arra, hogy a levélnyelek zsengék, zöldek, rugalmasak és húsosak, a levelek pedig frissek, zöldek legyenek. Ha a szárak puhák, illetve barnás színeződések vannak a növényen, akkor már nem friss.
A halványító zellert tárolhatjuk a hűtőszekrény alsó részében 2-3 napig, nyirkos papírtörlőbe vagy konyharuhába csavarva.
A világoszöld – majdnem sárga – leveleket levágjuk, és a már elkészült ételhez adjuk, ne főzzük együtt az étellel. A vastagabb levélnyelekről a „szálkákat” lehántjuk, akár a rebarbaránál. A friss, gyenge, ropogós levélnyeleket érdemes nyersen felhasználni: vagy feldarabolva adjuk salátákhoz, vagy egészben tálalhatjuk más feldarabolt zöldségekkel együtt, amelyekhez úgynevezett dipet, mártogatós szószokat adhatunk. Csak a vastagabb részeket érdemes megpárolni. Jellegzetes, intenzív íze van, ezért nem nagyon kell fűszerezni.
A halványító zeller gazdag ballasztanyagokban, kalciumban, káliumban. Tartalmaz még szénhidrátokat, zsírt, fehérjét, foszfort, magnéziumot, nátriumot, vasat, A-, B1-, B2-, C-vitamint és niacint.
A halványító zeller (világos zöld – majdnem sárga – ) és úgy néz ki mint a hosszúra és vastagra nőtt zeller szára és kevés levél van rajta. A halvanyitó zeller inkább szár.

Zöldpetrezselyem
(Petroselium hortense)
A növény illó olajat,: karotint, C- és E-vitamint, ásványi sókat tartalmaz. Fogyasztása a szervezet számára nagyon előnyös; ezért főleg télen használjuk bőségesen.
A petrezselyem zöld a petrezselyem (fehérrépa) levele, de külön levélpetrezselymek (metélőpetrezselyem) is léteznek.
A petrezselyem zöldje és gyökere egyaránt gyomorerősítő, vesetisztító, étvágygerjesztő hatású.
Egyetlen háztartásból sem hiányozhat, leveseinkhez, főzelékeinkhez szinte nélkülözhetetlen nem csak ízesíti, de díszíti is ételeinket. Használjuk egészben is: csokorban főzzük olyan ételbe, amiből azután kidobjuk, illetve frissen, díszítésre legtöbbször mégis finomra vágva vagy morzsolva kerül ételeinkbe.
Nagyon jól felhasználható bizonyos szagok (bélszag) eltüntetésénél, ugyanis, ha a sütésre elkészített kacsát; libát, csirkét apróra vágott petrezselyem zölddel bedörzsöljük vagy csomóba kötve a szárnya belsejébe tesszük, majd alufóliába csomagolva megsütjük, akkor illata elnyomja a sokak által olyan kellemetlennek mondott bélszagot.

A petrezselyem nem fagyérzékeny, ezért a legkorábban vethető zöldségféle. Vethető ősszel is; így tavasszal korábban indul fejlődésnek és korábban szedhető. Legelőször a csomózásra alkalmas rövid vagy félhosszú gyökerű fajtákat vessük. Az eltartásra szánt hosszú gyökerű fajtákat március második felében. és április elején vethetjük. Téli tárolásra a gyökereket október végén vagy november elején szedjük föl és vermeljük.
A petrezselyemhajtás sem nehéz feladat. Csak zöld leveléért hajtatjuk. Az ősszel felszedett rövid gyökereket 10x5 cm-es távolságra vermeljük, úgy, hogy csak a gyökérnyak lássék ki a földből. A kihajtott leveleket állandóan, egész télen és tavasszal is szedhetjük. Nagyon jól hajtatható megfelelő nagyságú cserépben is, amit a konyha vagy más melegebb helyiség ablakába is tehetünk.
A metélőpetrezselymet érdemes virágládában vagy lapos cseréptálban otthon is nevelni: télen is friss zöldfűszerünk lesz, de a petrezselyemgyökér levágott (8–10 mm) felső korongját lapos tálkában vízbe állítva is hajtathatunk friss zöldet.
A levágott petrezselyem vízbe téve (vigyázzunk, hogy a hűtőszekrény alsó rekeszében ne fagyjon meg!) sokáig friss marad.
Tartósíthatjuk fagyasztóban petrezselyem-kockaként: megvágva vagy kevés vízzel illetve olajjal elturmixolva jégkocka tartóban, egy felhasználásra való adagokban lefagyaszthatjuk. A jégkocka tartóból kiszedve kevés helyet foglal, és egész évben rendelkezésünkre áll a friss, vágott petrezselyem. Az olajos kockát használhatjuk rántásba, a vizeset olyankor, ha csak a főzés végén adjuk az ételhez. (Egyszerre nagyobb mennyiséget turmixgéppel érdemes feldolgozni. Célszerű a zacskón megjelölni, hogy vizes vagy olajos.)
Szárítani a megmosott, lecsurgatott leveleket szétterítve, meleg helyen, de nem a napon kell. Szárítás után szoktuk elmorzsolni. Szárított petrezselyem készen is kapható. Ha megszórásra használjuk, célszerű előbb kevés vízben megáztatni, jobban fog hasonlítani a frissre. forrás








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése